Álmok útján...

...indultam ezelőtt hat évvel, azokon a nyaratbúcsúztató napokon.
Akkor úgy éreztem, hat év az olyan hosszú idő, hogy ki sem lehet gondolni a végét.
Nem is gondoltam rá...mindaddig, amíg egy szép napon meg nem lepett és bejelentkezett. Azt mondta, még néhány nap és itt lesz. Azt sem kérdezte, akarom-e vagy sem? Nem, ő csak jön és pontot tesz valamire.
És hogy mi ez a valami...nos, ez az, amin tizenkettedik és egyben legutolsó szesszióm gyönyörűségesen kínos napjain elgondolkozám.


Általában az erkélyen ülünk: 
én, aki a piszkos munkát végzi, két párnával felpolcolt széken. Lényege: később zsibbad a hátsó => késlekedik a könyv mellőli felállási kényszer. :) Körülöttem poharak, tányérok, csokimaradékok, almacsutka, napló, Mai Ige, színesebbnél rikítósabb text-markerek, hajcsattok meg hajgumik, esetleg fogpiszkálók vagy éppen körömlakk...no meg mellesleg az "anyag". Úgy...mellesleg :P

Aztán itt van Zuzu, a kaktusz...emlékek őrizője és néhanapján felidézője...Zuzu virágozni szokott...most is lesem, de egyelőre mindhiába...







A begóniát szülinapomra kaptam anyumtól, akiről mindenki tudja, hogy szereti a "gazait" (hogy a tesómat idézzem)...csodálom is, hogy volt szíve itthagyni ezt a gyönyörűséget nálam. De ezen fotográfia is  bizonyítja, hogy igenis él, sőt, nyakra-főre virágzik és élete első szesszióját büszkén viseli :)

Végül pedig itt vannak a saját kézzel ültetett büdöskéim, akikre büszke vagyok...mert sárgák és bordók és narancssárgák és egyszerűek, de nagyszerűek, mert olyanok, mint én: nem tökéletesek (mert kicsit tényleg büdösek), de szívósak és jól bírják a gyűrődést :)

  Hát, be kell valljam, közülünk igazán csak én vagyok az, aki nem csak napozik és sütkérezik egész nap, hanem az agyát is használja időnként...hol hasznos, hol haszontalan dolgokra...
Például arra, hogy kipróbálja, mi történik, ha saját magát akarja "ignore"-ra tenni a messengeren...akinek még nem támadt ez a zseniálisan pihent ötlete, azt felvilágosítom: kiugrik egy kis ablak a következő üzenettel:
"You cannot ignore yourself!"
  Csak ültem és bámultam...van ebben valami...szeretnék néha kibújni a bőrömből, más lenni, más helyen és más időben...vagy legalább hat évet visszamenni az időben. Vinném az eddigi tapasztalataimat és újraírnám az éveket...kitörölném a hibákat és megragasztanám a széttört álmokat...újra hinnék abban, hogy a világ sokkal több, mint amit látunk belőle...hogy tele van csodákkal és szívet dobogtató dolgokkal, csak akarni kell megélni őket.
  De azt, ami voltam s amivé lettem, semmibe venni nem tudom. Nem tudom mellőzni magam.
Mert az utóbbi hat év minden élménye, minden kihívása, minden sikere és átélt csodája, minden újabb érzése, minden rossz döntése és elhibázott lépese, minden szétporladt vágya és szívembe vésett emléke csíszolt egyet rajtam...lassan, szinte észrevétlenül.
És most, hogy hirtelen lezárul egy szakasz, észreveszem, hogy más vagyok, mint aki elindult ezen az úton.
Jobb napokon számba veszem  és eltűnődöm a sok csodán, amit megtapasztaltam...a dolgokon, amiket megtanultam...a barátokon, akik beléptek az életembe...az élményeken, amelyek mára már emlékekké gömbölyödtek.
Aztán vannak borús, kedvetlen napok, amikor semmi sem jó, amikor elegem van a "felnőttesdi"-ből, abból, hogy erősnek kell lenni és eszembe jut, hogy voltak félelmek, volt szorongás, könnyek, volt szégyen és lehajtott fej, volt magány és kétségbeesés, csalódás és összetört szív...volt sok dolog, amikről azt hittem hajdanán, hogy megúszom őket. És íme, kiderült, hogy én is emberből vagyok. És mint olyan, nekem is át kell élnem a dolgokat, amelyek sokszor annyira egyformává tesznek bennünket, embereket.

Ez a bejegyzés talán nem sokat mond, pont azért, mert semmi új nincs benne...de hát mit tehet az ember ilyen napokon, amikor azzal kel és azzal fekszik, hogy "tanulni kell vadul", ahogy Zorán énekli? Mi mást, ha nem azt, hogy ezerszer újra és újragondolt gondolatokkal foglalkozik és próbálja kitalálni, hogy ki is ő tulajdonképpen és merre tart az élete...hogy mi volt és mivé lett...és hogy amivé lett, az megfelel-e annak, amit a Tervező kigondolt még a kezdetek kezdetén...
És nézi a marosparti naplementét...Imola, Zuzu, a begónia és a büdöskék.
(ezen rész folytatása június 11. után...addig más dolgokról.)

"Lásd az Isten munkáját:

mert ki tudja egyenessé tenni, amit görbévé tett?

Jó napon légy jókedvű, rossz napon lásd be:

ezt is éppen úgy, mint azt, az Isten csinálta,

hogy ki ne találjon az ember jövőjéből semmit."

                                     Préd. 7:13-15