

Állítólag naplószerűség ez, ami rólam (is) szól. Nos, szeretnék én mindig csak okoskodni és értelmeseken gondolkodni, de bármennyire is akarnám szépíteni a dolgokat, az az igazság, hogy az evéssel több időt töltök, mint az előbbiekkel

Nincs mit magyarázkodni, Imola szeret enni és hiába, ha kaja a téma, az is rólam szól. Az is én vagyok...
Nos, ha ezt ilyen szépen letisztáztam itt, jöhet a lényeg: két fincsi desszert recept, amiket az utóbbi időben próbáltam ki és érdemesnek tartom a megosztásra...olyan egyetemistáknak vagy bárkinek, akinek kevés az ideje, sok a vendége, nem jön az ihlete és ráadásul nincs lere se

Dedikálom Kingának, azzal az üzenettel, hogy tényleg egyszerű elkészíteni őket! Nem viccelek! Ja és a "babádat" is leszeded a lábáról vele

"Árva" pudingok
Kell hozzá:
2 eperízű puding
5-6 kanál cukor
egy csomag Choco Latte Instant (Dr. Oetker)
2 kanál vaj
Díszítéshez:
banán, kakaós keksz,
egy csomag átlátszó zselatin (Tort-Gelee, Dr Oetker)
Elkészítettem az eperízű pudingokat a csomagoláson levő utasítás szerint (500ml tej és 3 kanál cukor egy csomaghoz), majd hagytam hülni 30 percet szobahőmérsékleten. Utána belekevertem a vajat. Vízzel kiöblíntettem öt fagyispoharat és a puding 2/3át beleöntöttem ezekbe. A maradék pudingba belekevertem a Choco Latte port, úgy, hogy ne maradjon csomós. Ezt szépen beletöltögettem az epres pudingok közepébe. Két órát hülni hagytam. Mikor teljesen kihült, tányérra borítottam őket (tiszta élvezet látni, milyen szépen kicsúsznak az üvegformából, ha azokat előzőleg kiöblínted vízzel). Innen tovább a dekoráció az már a fantázia dolga...én tettem rájuk kakós kekszet és egy egy banánkarikát...azok a kis rózsaszín virágocskák tejporból vannak :)
Azért neveztem el őket árva pudingoknak, mert szinte nem volt ki megegye őket...miután beleadtam mindent, kedves barátnőim felhívtak, hogy mégsem jönnek, csak másnap...volt is duzzogás, de hát nem volt mit tenni, zselatint tettem a banánkarikákra, hogy ne barnuljanak meg és be velük a hűtőbe másnapig...én tudok enni, de azért ennyi pudingot mégsem. Ami a képen nem látszik, az az, hogy belűl csokis réteg rejtőzik...Cseles, ugye?

Citromos álom
Kell hozzá:
babapiskóta (kb. 400g)
0,5 l tejföl
0,5 l tejszín
2db citrom
11 evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
Végre kipróbálhattam az első, vadiúj mixerem, amit anyuméktól kaptam szülinapomra :)
Szóval vettem a tejfölt, habosra kevertem a cukorral és a vaniliával, a citromok reszelt héjával és levével (kell vigyázni a magokra, mert ha nem, úgy jársz, mint én, halászod őket ki a tejfölből :) Ja és nem tettem mély tálba => a fejem teteje is tejfölös lett, nem beszélve a csempéről

A tejszínt kemény habbá vertem fel, majd óvatosan belekevertem a tejfölt.
Egy kisebb tepsi alját (lehet jénai tál is) kiraktam babapiskótával, rákentem a fele krémet, majd egy újabb babapiskóta réteg és rá a maradék krém, szépen elsimítva. Egy éjszakára hűtőbe tettem (vagyis már lefekvés előtt megkóstoltam, mert kíváncsi voltam :) ) Másnap szépen lehet szeletelni, a piskóta is megpuhul.
Dekoráció: cselesen megtekert citromkarika és az emelet folyósójáról lenyúlt japánrózsalevél (a menta levél normálisabb választásnak tűnik, de nekem az nem volt

Egyszerű, könnyű és finom...a kísérleti alanyok is alátámaszthatják

Hát ez volt a két recept, elnézést azoktól, akiket nem passzionál a konyhaművészet, de még két kép muszály bekerüljön ide, ezúttal recept nélkül: negyed évszázados szülinapi tortám. Kávétorta extra díszítéssel, az egész made by Dimény Anyu és expressz házhozszállítva! Igazi meglepi! Figyelem: nyálcsorgás-veszély!

Receptet kérésre vagy egyenesen az Anyutól :)
"Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - disz, ragyogás, külcsin nélkül." (Tatiosz)
1 megjegyzés:
Van egy díjad a blogomon:)
Megjegyzés küldése