Történt 2020 március 26.-án
Reggel nyolckor már túl vagyunk egy kiadós képzeletbeli tükörtojásos-csípőspaprikás-kávéval koccintós reggelin, amikor elhatározom, hogy lezuhanyzom, mielőtt végleg beindulna a napunk.
"Anya, nem árulom el Péternek, hogy zuhanyozni mész" jelenti ki segítőkészen és sajnos kicsit túl hangosan Dániel....Így máris hárman indulunk a fürdőszoba felé és Péter már kezdi is a pityergést úton arrafelé. Megpróbálom mégis, hátha sikerülni fog, de amint a zuhanyfüggőny bezárul és anya eltűnik, olyan éktelen sírásba kezd, mintha földönkívüli lények rabolták volna el az anyját, örökre egyedül hagyva őt.
A szomszédokra való tekintettel feladom a próbálkozást és vizet engedek a fürdőkádba, így legalább nem kell behúznom a függönyt. A sírás abba marad, cserében élvezhetem a fürdőzést műanyag kisállatok társaságában, amelyeket négy kéz hűségesen hordozgat a fürdővizembe...Aztán egy Bartos Erika verseskötet érkezik, amelyből épp egy kaktuszos verset kényszerülök felolvasni (a fürdőkádból). Dánielnek eszébe jut, hogy a mi kaktuszunk is pont ilyen, ezért hamarosan megjelenik vele...Miután összevetettük a verset a valósággal, elszalad(na), mert eszébe jutott valami, de a hirtelen mozgástól a szemes-kalapos kaktusz a fürdővízbe landol s mire kihalászom, földjének jó részét a vizemben hagyja....
No, kiengedem a vizet, újat engedek....Végül sikerül megfürdenem. A kisállatok is mind tiszták lesznek.
Reggeli után meggyes piskótát sütünk, van tojástörés meg nyalakodás, egy szem megy a tésztára, kettő a pocakba....S mire majdnem felpakoltuk az összes meggyet Dániellel, Péter kevésnek érzi az addigi közreműködését és nagyvonalúan sót önt a dobozból a massza tetejére....úgy egy jó kanálnyit....Megpróbálom kikanalazni a sós részt, de hát ez már egy ilyen sós-édes-savanyú süti lesz.
Aztán kinti sport következik, Péter a bicikli utánfutóban, amit most én tolok és így szaladunk, Dániel biciklivel mellettünk. Hálát adok a helyért, ahol lakunk (falu, tó, erdő, természet, csend- most különösen is) s azért, hogy még kimehetünk.
Hazafele már csökken a lelkesedés, Dániel kijelenti, hogy túl erős lesz a csontja, ha tovább "sportolunk"
Ebéd, déli alvás a gyerekeknek, nekem főzés.
A délután az erkélyen telik és ugyanitt történik a szocializálódás is.
Az enyémek szappanbuborékokat fújnak kifele az erkélyről, a szomszéd gyerekei pedig lent a lakóház előtt bottal a kezükben kergetik a színes gömböket.
Aztán ők is kihozzák a szappanbuborékos készleteiket, amelyek messze meghaladják minőségileg az én házilag összedobott szappanos folyadékomat.
Dániel kijelenti, hogy ő most már inkább le szeretne menni játszani a fiúkkal, nem innen fentről nézni.
"Tudom, hogy szívesen játszanál velük kint, de tudod, hogy nem lehet..."
Kicsit elgondolkodik, majd azt mondja:
"Jó, akkor megmosom a kezemet aztán megmondom nekik, hogy sajnos nem mehetek le, mert ez a vírus veszélyes!"
Így marad a felállás: ők ketten fent, a két szomszédfiú lent.
Vacsorára sültkrumpli készül, Péter hordozgatja Dánielnek az erkélyre, aztán Dániel érkezik az ötlettel, hogy a fiúknak is adni szeretne. Így megkezdődik a sültkrumplieregetés.
Végül egy egész tálnyi krumpli elfogy odakint s én csak azt hallom a konyhából, hogy: "egy neked, egy most neki, egy meg nekem."
Végül megérkezik apa, vacsorázik, aki még éhes. Vacsora végén furdal a kíváncsiság a "koronával" kapcsolatban, ezért elindítom a híradót a telefonomon. Ekkor ez a párbeszéd következik:
-Anya, a hírek nem gyerekeknek valók.
-Tudom, de te ne nézd, meg amúgy sem érted, csak egy bácsi beszél.
-Miről?
-A vírusról.
Egy darabig még eszik tovább, majd:
-Anya, kapcsold ki légyszi, mert a szemem folyton nézni akarja.
-Nem baj, akkor nézzed te is, de úgysem érted meg.
-De a szemem megérti. Tudod miről beszél? A vírusról. Látod, hogy a szemem megérti?
Hát a gyerekek szeme bizony sokat megért.
Ezek után egy kis mesenézés következik apával, ami apa horkolásába torkollik, aztán zuhanyzás, esti mese olvasás és lefekvés. És újra eltelt egy nap ezekből a fura, világot átalakító hetekből, hónapokból.
Mi így nem unatkozunk.
Szeretettel ajánlom minden kis és nagygyerekes anyukának, azzal az üzenettel, hogy nem vagytok egyedül, sokan vagyunk most ilyen és hasonló helyzetekben, de túlleszünk ezen is s nem is biztos, hogy olyan rossz ez.
P.S.
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Mt. 11: 28
-ebben rejlik az anyák szuperereje
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése