"Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék és nyugton lehetnék?" Zsolt.55,7
...nem külső dolgok azok, amiktől futni szeretnék...csak a saját gondolataim.
Kérdezte ma a tesóm, hogy mit csinálok.Mondom, gondolkozom.Véleménye szerint nem kell annyit gondolkozni. De hát akkor hogy jussak egyről a kettőre? S tudom, tesó, hogy azért te is belemerülsz az elmélkedésbe időnként :)
Meg amúgy is, Isten a csend barátja. És én most hallani akarom Őt. Voltak napok, amikor olyan tisztán, olyan félreérthetetlenül ott volt az életemben. Amikor úgy éreztem, szinte látom, megfoghatom...és érdekes, amikor sírsz, homályos lesz a világ...de Istent legtisztábban mindig a könnyeimen át láttam.
Azt hittem, rájöttem a dolgok nyitjára...hogy megvan a szótáram Isten nyelvéhez...hogy már mindig hallani fogom Őt, érteni és tudni, hogy mi az akarata. Vannak napok és időszakok, amikor halálosan meg vagyok győződve arról, hogy egy egy dolog az életemben az Ő akarata.
Aztán jön egy szürke felhő és minden érvem szétszórva a földön hever...Ilyenkor már semmit sem értek.
Uram, hát nem téged láttalak a lehetőség mögött?Mégsem te írtad a forgatókönyvet? Újra csak becsaptam magam és odaképzeltelek a döntésembe, holott te messze voltál, sok sok fényév távolságra?
Összedőlnek néha az elveim és már nem tudom, hol a határ...az életem csak összekuszált fonalak gomolyagja, valahol egyik szálon fut az Isten terve és másikon az én akaratom. Sehogy sem tudom kibogozni, most épp melyiken futok.
Jó lenne, de jó lenne újra gyerek lenni néha...olyan egyszerűen élni az életet és nem túlbonyolítani sok sok elmélettel...
Azért Isten mégsem hallgat.
és néhány mondat belőle: "amikor utunkat Istenre bízzuk, nyugodtak lehetünk afelől, hogy Isten hűséges, és javunkra fog cselekedni. Még ha a válasz más is, mint amit vártunk, bízhatunk Istenben, és a kedvező kimenetelben.
Imádság: Istenünk, taníts minket bízni benned minden körülmények között. Segíts, hogy kétségeink között is, gondjaidra és vigyázó szemeidre bízzuk magunkat. Ámen.
Amikor utunkat odaszánjuk Istennek, rendelkezésünkre bocsátja a mennyei erőforrásokat."
Jó, hát igyekszem...de mi van, ha tényleg más a válasz, mint amit vártam? Mi van, ha újra összedől minden és újra a zéró pontnál ébredek? Ha újra kell kezdeni az építést, egészen lentről, az alapoktól? Istenem, úgy érzem, már nincs erőm...ó, mennyire szeretném, hogy megszólalj, és azt mond: igen, az én tervem ez. Igen, áldásom van rajta. Igen, menni fog. Csak bízz bennem. Bennem bízz, és ne önmagadban. Az én mennyei erőforrásaimat kérd, ne a te erődet használd...mert látod, hogy minden elhatározásod, önszuggesztiód és nekirugaszkodásod falra hányt borsó...az én erőm kell neked!
"Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." Zsolt 37,5
Igen, Uram, mégiscsak egyedül tőled függ az életem...P.S. hát igen, az ilyen napokat is túl kell élni...
3 megjegyzés:
Hááát igen:) Én is NAGYON gondolkodó ember vagyok, pedig igyekszem nem gondolkodni annyit. Ami nekem segített az a Viskó volt.Sikerült jobban megérteni Istent és az Ő jelenlétét, valahogy "kézzelfoghatóbb"lett.:) Nem vagyok nagy könyvajánló és a kritikai olvasás jellemző rám , de ez a könyv még nekem is segített:) szal merem ajánlani:)
köszi a megjegyzést, utána is néztem a könyvnek, remélem meg tudom szerezni :)
Nekem megvan, de csak angolul...ha érdekel eljuttatom:)
Megjegyzés küldése