"Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt." 1Móz.2,18

                                                                              
Nos...
Kezdem felfogni, hogy Isten értelmező szótárában nem épp úgy néznek ki a szavak, mint az enyémben...
Főleg ami a "hozzáillő"-t illeti...
Ő sosem ígérte, hogy hozzám hasonlót ad...hanem hogy hozzám illőt. Csak én nem voltam tisztában a dolgokkal...
"Szerzek néki társat, olyat, aki segít neki feladni önzőségét, visszafogni eltúlzott tulajdonságait, felszínre hozni rejtett tehetségeit. Olyat, aki alakítja és akit ő alakít."
Szerelmem nem olyan, mint én, hanem mindaz, ami én nem vagyok. Hogy kipótolhassa hiányaimat és megvédjen a túlzásoktól.

Ez Isten hosszútávú befektetése.
Pedig én azt akarnám, hogy minden jó legyen itt és most, de rögtön. Isten meg azt akarja, hogy minden jó legyen végül. A legvégén.
Hogy évek múlva visszanézve elmondhassam: megérte.
Megérte feladni a tinikori hollywoodi lovestorik álmát és úgy élni át a szerelmet, csendesen, türelemmel, ahogy a folyó vize gömbölyűvé formálja a köveket...addig simogatja, görgeti, amíg kezedbe véve, már nem sérti a tenyered...

"Két önzés titkos párbaja"- újra és újra fülembe cseng Szabó Lőrinc pár szava. És újra és újra ezen kapom magam...
Szép szerelmes szavakba bújtatott önzés...tudatos és tudatalatti taktikák, azért, hogy elfogadjon, tiszteljen, szeressen, ne tudjon élni nélkülem...hogy fontosnak érezzem magam...Én én én...és mindig az, hogy mi a jó nekem...
Mi lenne, ha ő ő ő lenne... és az, ami neki jó?
Az agapé szeretet az egyetlen, ami igazivá teszi a szerelmet...az egyetlen, amelyik feltétel nélkül szeret. Akkor is, ha nem kap viszonzást, akkor is, ha elutasítják, bármi legyen, szereti társát és kész. Pont.
Idealisztikus és irreális. Túlzás... Igen, mondhatnám ezt, ha meg nem tapasztaltam volna.
Ha Isten nem engem is pont ilyen agapé szeretettel szeretne...Hová lennék én, ha azért szeretne, ami vagyok és amit Neki nyújtani tudok?

Kint hull a hó és álmos az idő, szerelmem messze van és én tehetetlenül ülök a szobámban...bárcsak bölcs lehetnék, hogy tudjam, hogyan kell szeretni úgy igazán, szívből, egy életre szólóan...
"a szerelem jó, a szerelem szép, a szerelem fáj..." (Presser)