Kétségekről...

Hát igen...ez ma újra egy ilyen nap:

"Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék és nyugton lehetnék?" Zsolt.55,7

...nem külső dolgok azok, amiktől futni szeretnék...csak a saját gondolataim.
Kérdezte ma a tesóm, hogy mit csinálok.Mondom, gondolkozom.Véleménye szerint nem kell annyit gondolkozni. De hát akkor hogy jussak egyről a kettőre? S tudom, tesó, hogy azért te is belemerülsz az elmélkedésbe időnként :)
 Meg amúgy is, Isten a csend barátja. És én most hallani akarom Őt. Voltak napok, amikor olyan tisztán, olyan félreérthetetlenül ott volt az életemben. Amikor úgy éreztem, szinte látom, megfoghatom...és érdekes, amikor sírsz, homályos lesz a világ...de Istent legtisztábban mindig a könnyeimen át láttam.
 Azt hittem, rájöttem a dolgok nyitjára...hogy megvan a szótáram Isten nyelvéhez...hogy már mindig hallani fogom Őt, érteni és tudni, hogy mi az akarata. Vannak napok és időszakok, amikor halálosan meg vagyok győződve arról, hogy egy egy dolog az életemben az Ő akarata.
Aztán jön egy szürke felhő és minden érvem szétszórva a földön hever...Ilyenkor már semmit sem értek.
Uram, hát nem téged láttalak a lehetőség mögött?Mégsem te írtad a forgatókönyvet? Újra csak becsaptam magam és odaképzeltelek a döntésembe, holott te messze voltál, sok sok fényév távolságra?
 Összedőlnek néha az elveim és már nem tudom, hol a határ...az életem csak összekuszált fonalak gomolyagja, valahol egyik szálon fut az Isten terve és másikon az én akaratom. Sehogy sem tudom kibogozni, most épp melyiken futok.
 Jó lenne, de jó lenne újra gyerek lenni néha...olyan egyszerűen élni az életet és nem túlbonyolítani sok sok elmélettel...

Azért Isten mégsem hallgat.  

http://www.csendespercek.hu/

és néhány mondat belőle: "amikor utunkat Istenre bízzuk, nyugodtak lehetünk afelől, hogy Isten hűséges, és javunkra fog cselekedni. Még ha a válasz más is, mint amit vártunk, bízhatunk Istenben, és a kedvező kimenetelben.

Imádság: Istenünk, taníts minket bízni benned minden körülmények között. Segíts, hogy kétségeink között is, gondjaidra és vigyázó szemeidre bízzuk magunkat. Ámen.

Amikor utunkat odaszánjuk Istennek, rendelkezésünkre bocsátja a mennyei erőforrásokat."

 Jó, hát igyekszem...de mi van, ha tényleg más a válasz, mint amit vártam? Mi van, ha újra összedől minden és újra a zéró pontnál ébredek? Ha újra kell kezdeni az építést, egészen lentről, az alapoktól? Istenem, úgy érzem, már nincs erőm...ó, mennyire szeretném, hogy megszólalj, és azt mond: igen, az én tervem ez. Igen, áldásom van rajta. Igen, menni fog. Csak bízz bennem. Bennem bízz, és ne önmagadban. Az én mennyei erőforrásaimat kérd,  ne a te erődet használd...mert látod, hogy minden elhatározásod, önszuggesztiód és nekirugaszkodásod falra hányt borsó...az én erőm kell neked!

 "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." Zsolt 37,5

Igen, Uram, mégiscsak egyedül tőled függ az életem...

P.S. hát igen, az ilyen napokat is túl kell élni...

Sokáig és nagyon szeretni

Nemrég megjegyezte valaki, hogy Isten nem csak a napi igén vagy a Biblián keresztül szólhat hozzád...vannak más módjai is annak, hogy  "megvilágosodj" :)  Például ott vannak az idézetek, egy egy okos, bölcs, nagyszakállú szemüveges (vagy nem feltétlenül) ember mondása....vagy egy dal, egy zeneszövegrészlet...
egy futó mondat, ami valami miatt bepréselődik az agyadba és nem tudod kirázni...
A tegnap én is "megvilágosodtam". Köszönhetem ezt az internetnek és a postaládámba naponta beérkező "motiváló", "inspiráló" idézeteknek. S ha éppen George Washington mondta....hát muszály hinni neki. (Nem az, nagyanyám tanácsainak is hinni kéne, elvégre neki is van élettapasztalata...de az már nehezebb...hisz ő nem volt államelnök :)
Szóval:

"Anything will give up its secrets if you love it enough. Not only have I found that when I talk to the little flower or to the little peanut they will give up their secrets, but I have found that when I silently commune with people they give uptheir secrets also -- if you love them enough."

                                                    -- George Washington

...hát ezt lefordítani, annyira vállakozószellemő nem vagyok ma...nagyon tudott fogalmazni ez a Washington bácsi...de a lényeg dióhéjban: Bárki vagy bármi, akit eléggé szeretsz (és elég hosszú ideig) előbb-utóbb elárulja titkait.
Akarod, hogy végre virágot hozzon az a buta spatifilum? Öntözd, gondozd, sőt, beszélgess vele...
Akarod, hogy végre megértsd az anyagot és ne kínaiul szóljon az egész lapokra vetett tudomány? Szeresd, amit tanulsz, és érteni fogod...
S végül: azt akarod, hogy megértsd az embert, hogy bár csak kicsit is, beleláthass a gondolataiba, szívébe, lelkébe...hogy közel engedjen, egész közel magához, hogy felfedezd, hogy rácsodálkozz és megértsd? Hogy igazi legyen neked és te igazi neki?  Hát szeresd, szeresd, szeresd...és mégjobban szeresd.

Még három nap és gyakorlatba ültetem...intenzívebben. Eredményekről később (elvégre idő kell  neki)       

Hej, türelem, türelem...

   "2009-a változások éve". Ez volt a tavalyi év mottója Bálint Eri szerint, amin jókat is szórakoztunk...aztán most, visszanézve... a lányoknak nem igazán jött be, azt mondják. Az én változásaim...hát, amilyen nagyok, olyan észrevételnül léptek be az életembe. Magam sem tudom hogyan...vártam vártam...és aztán már ott is volt a "változás" és az élet ment tovább...megváltozva :)
   Azt hisszük sokszor, hogy a nagy események majd berobbannak az életünkbe és örökké a hatásuk alatt leszünk...de egy idő után csak azon kapjuk magunkat, hogy beilleszkedtek és már észre sem vesszük őket, annyira szerves részévé válltak a mindennapjainknak. Aztán ilyenkor kezdünk új csodákra várni...

Hát így telt el egy újabb év...és itt van 2010, amiről viszont tudom, hogy biztosan a változások éve lesz sokunk számára...államvizsgázás, rezi, remélhetőleg munkahely (végre!!!!) s még a többi, amit egyelőre csak Isten jegyzett be a határidőnaplójába.
Ezért idénre más mottót találtam ki...nem is én találtam ki, hanem Isten találta ki nekem, hogy legyen mivel foglalkozzak.
Az utóbbi időben nem egyszer és nem kétszer botlottam bele a Habakuk 2:3-ba. És, csodák csodája, mindig pont a legmegfelelőbb pillanatban és helyzetben: "...ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik."
   Volt egy két dolog az elmúlt néhány hónapban, amiről úgy éreztem, Isten megígérte, hogy be fog következni, hogy ki fog teljesedni, hogy rügyezni fog és virágot bont...de valahogy nem akaródzott...vártam vártam, végül azt mondtam: elegem van. S aztán, paff neked, napi igék sorban a türelemről. Hogy újra nekirugaszkodjak.
Ez a filmkocka lepörgött néhányszor és minden alkalommal a Habakuk 2:3-al végződőtt.
Ezek után türelmetlenkedni sincs türelmem, mert úgyis tudom, mivel fog zárulni a jelenet. :)
Nincs mese, a lecke fel van adva. Tudom, hogy csodaszép dolgok várnak még rám...csak akarnom kell várni rájuk.

Mégis néha az az érzésem, hogy a türelem nem rózsát, hanem rozsdát terem...hogy a sok várakozásban már belefásulok és berozsdásodok...de azt is tudom, hogy mit terem a türelmetlenség. Elhamarkodott döntéseket, összetört szíveket, megbánt tetteket, be nem gyógyuló sebeket, elszalasztott lehetőségeket és fájó emlékeket. Tudom, mert tapasztaltam.
Mindent latba vetve tehát, a türelem mellett döntök.

És ezennel hivatalosan ideblogolom, hogy az én 2010es évem a türelem éve, mottója pedig a Habakuk 2:3!

Ja és dedikálom néhány kedves barátnőmnek, kiknél még nem fúj a változás szele :) (akinek van szeme az olvasásra, értse meg...és vegye magára :)

Most pedig megpofozom magam és megyek tanulni. Hát akarom én, hogy hétfőn elvágjanak? Nem! És elfognak? El!!!!!!!!   (Uram, irgalmazz nekem, lusta dögnek!)

"Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt." 1Móz.2,18

                                                                              
Nos...
Kezdem felfogni, hogy Isten értelmező szótárában nem épp úgy néznek ki a szavak, mint az enyémben...
Főleg ami a "hozzáillő"-t illeti...
Ő sosem ígérte, hogy hozzám hasonlót ad...hanem hogy hozzám illőt. Csak én nem voltam tisztában a dolgokkal...