"Csipkebokor altatója ringat tarka lepkét,
holnapra a dallama már széllel szálló emlék, széllel szálló emlék."
Alma együttes: Erdőmélyi álom

2011. június 19., vasárnap

Birsképű Hercegek és Szerelmes Hercegnők


Volt egyszer egy Mari nevű szekrény. És ebben, egy lyukas cipőben, bujdosott a Birsképű Herceg.
-Ki szeret engem? Senki- sóhajtozott.
-Ki gondol rám? Senki.
-Ki mondja nekem "kedves, kedves, kedves"? Senki.
Egy nap levelet kapott: "Kedves Birsképű Herceg! Csak rád gondolok. Szeretlek."
-Tréfa- gondolta a Birsképű Herceg és még jobban sóhajtozott és még jobban elbújt a lyukas cipőben.
De másnap megint levelet kapott: "Nem tréfa."
-Nem?- gondolta  a Birsképű Herceg. És ahogy ezt gondolta, már meg is kapta a harmadik levelet: "De nem ám!"
   Akkor a Birsképű Herceg előjött a cipőből, hajóra szállt és elhajózott. Bejárta az egész világot, járt Kínában, Indiában meg Párizsban, hiába. Aki a levelet írta, azt sehol nem találta.
-Sehol nem találom- mondta végül, hajóját lehorgonyozta és mászott volna vissza a lyukas cipőbe.
De akkor megint kapott egy levelet: "Itt vagyok."
Körülnézett a Birsképű Herceg és meglátta a Szerelmes Hercegnőt- ült a szekrény sarkában, a kezében toll.
Itt vagyok- mondta a Birsképű Herceg. -Végre- mondta a Szerelmes Hercegnő. -Épp elfogyott a levélpapírom.                                                                                                        
                                                          (Mosonyi Alíz: Szekrénymesék-részlet)


(gyerekkorom egyik kedvenc meséje...a Mari nevű szekrényben elég sokan laknak még, van ott boszorkány, macskapofájú  ördög, rózsaszín gumimalacok, moly-nénike, lekváros bukta meg sovány kisegér...mégis, az összes közül a Birsképű Herceg és a Szerelmes Hercegnő a kedvencem..és időnként elmerengek rajtuk, a lyukas cipőn és a levélpapírokon...Úgy érzem túl sok magyarázatra nem szorul ez a kis szekrénymese. Meg különben is, magától beszél...s talán mindenkinek valami másról.
   Vannak mesék, amelyeket rég magunkkal(ban) hordozunk...és a mesék, amelyekhez ragaszkodunk, rólunk árulkodnak...rólunk mesélnek. Én is viszek egyet magammal, át a rohanó éveken és benne viszek egy gyerekkori álmot, vágyat; ki tudja meddig még, talán egy életen át.
Hmm...vajon hány Mari nevű szekrény van a világon? És vajon hány Birsképű Herceg sóhajtozik és hány Szerelmes Hercegnő ír ma szenvedélyes leveleket, odakint, a tücsökzenés éjszakában? Jó éjt nektek, Birsképű Hercegek és Szerelmes Hercegnők! )

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése