"Csipkebokor altatója ringat tarka lepkét,
holnapra a dallama már széllel szálló emlék, széllel szálló emlék."
Alma együttes: Erdőmélyi álom

2011. január 24., hétfő

Egy új kezdet....

...mindenféle szempontból.
Új város, új lakás, új életstílus, új funkció és új programok, új emberek, ismeretlen utcák, zajok és fények...átértékelődött tervek és több-másabb felelősségek.
Úgy érzem, megtalált a jövő...itt van velem. A jövő, amire annyiszor és annyiféleképpen gondoltam.
Érdekes...szinte irreális.
Sokminden változott, mégis vannak dolgok, melyek megmaradnak. Továbbra is dönteni kell. És komolyan dönteni. Naponta. Mint egy felnőtt, pont úgy.
Valakit elengedni.
Eldönteni, hogy erős vagyok.
Akarni élni és akarni örülni.
Akarni barátnak lenni.
Akarni a mában élni és megragadni annak minden lehetőségét.
Hinni abban, hogy ezen jövő után egy másik következik, ami lehet szép...ami lehet olyan, amilyennek akarom. Mert szépnek akarom. És áldottnak.

Különben hála van a szívemben. Szívemben hála hála hála dalol, az én szívemben... és persze öröm is.
Isten minden veszteségért kárpótol. Mindig. És sosem vesz el semmit erőszakkal. Kifinomult módszerei vannak, de igazán...:) és észre sem veszem, máris nyugodt szívvel és felszabadultan adom neki szívem legféltettebb kincseit. No jó, nem máris...és inkább utóbb, mint előbb. S persze könnyű beszélni róla...így utólag. De a hála marad.
Vannak más dolgok is. Hála a barátokért, akik még mindig és újra mellettem vannak. Pótolhatatlanok. (akit érint, vegye magára, legyen szíves).

Hála a sok újszülött porontyért, akik között dolgozhatok... naponta sok sok új élet veszi kezdetét a szemem láttára...hogy ne hinnék hát a jövőben? És hogy szomorkodhatnék, amikor körbenézek és sok kis bebugyolált emberfióka kórusba és jóízüen cuppogtatja az öklét? Megtölti a szívemet örömmel...
És hála az új lehetőségekért...amik jönni fognak. "Mert a Föld forog velünk a Nap körül tovább..."
És nem csak úgy, céltalanul...Valaki irányítja.

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.' Ézs 43,19

Nagy ölelés mindenkinek, aki olvas és akiket szeretek...mert van egy pár belőlük. (ez most egy érzelgősebb pillanatom...de semmi pánilk, elmúlik)

 Képek: az első közös kolozsvári kiruccanás...kugliztunk...és jól kikaptam....de jó este volt...jó emberekkel.

4 megjegyzés:

Zsófi írta...

Naaagy, naaaagy ölelés Neked is, kedves Imolácska! A sok hála, sok sok erőt teremjen minden egyes napod minden egyes pillanatára! :)

Im☻la írta...

Jaj, köszi Zsófi, olyan aranyos vagy! Örülök az ölelésednek és a soraidnak! Isten áldását a munkádra, hétköznapjaidra és általad az emberekre, akikkel találkozol! Pusszancsok!

Névtelen írta...

Orulok, h ahogy eddig cseppet is megismertelek, az minden sokretegu valtozas ellenere is maradt, marmint az eletkedved, lelkesedesed az eletert, wauuu...
A bejegyzes szerint, pedire sikerult a szakosodast elkezdened?
Amugy orulok, h itt radtalaltam...
Udv es legy nagyon aldott!
laza_eva/ch (remelem rajosz ;) )

Im☻la írta...

szió!

Nagyon titokzatos vagy ám, de gyanítom, hogy ki lehetsz...és remélem jól gyanítom! :P
Örülök a megjegyzésednek, bocs, hogy csak most reagálom le, nagyon rumlis hetem volt...újszülöttgyógyászaton vagyok, nem pedin, végül ezt választottam és nagyon szeretem :)
Te hogy vagy? Maradtatok végül itt az országban? Jamina hogy van? Remélem jó Évára gondolok...Örülök, hogy olvasol...Isten áldása életedre, életetekre! >:)<

Megjegyzés küldése