Ez a dal talán nem teljes egészében beszél rólam...de van benne valami, néhány szó, néhány hang, amitől együtt dobban vele a szívem...lehet a borús napok, a hideg, a fagy teszi...vagy egyszerűen csak elmerengek azon, hogy vannak dalok, versek, gondolatok, tárgyak, amelyek nem az enyémek és mégis sokkal jobban kifejezik mindazt, amit érzek, ott, legbelül...
"(...) irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben."
(Zorán-Valahol mélyen a szívemben)
2010. február 7., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nem tudom, hogy hideg, vagy fagy...vagy most éppen köd miatt...de én megtalálom magam a dalban...nagyon is:)...Nekem így most az csodálatos hogy vannak dalok, gondolatok, ecsetvonások amikben nemcsak hogy én találom meg magam hanem más is körülöttem...azért csak kell legyen valami ebben a "művészetben"
Valóban...valahogy így: "Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok."
Gárdonyi Géza
Megjegyzés küldése